6.Fejezet: Könyörgés

Tétováztam, hisz a kijelző rejtett számot írt.De aztán felvettem...

-Halló?!

-Szia...-Hallottam meg Chase hangját.-Kérlek ne nyomj ki!Csak...A hangodat szerettem volna hallani...És...Arra kérni, hogy...Találkozzunk és...Könyörgöm beszéljük meg...

-Mit Chase?!Hogy átvertél?!Hogy hülyének néztél?!-Kérdeztem higgadtan.-Úgy érzem...Nincs is mit megbeszélnünk, hiszen...Ugyan oda lyukadunk ki.Megcsaltál, átvertél.És ezen már semmi nem változtat.

-Könyörgöm Nicky...Kérlek...Adj egy esélyt, hogy helyre hozzam az elkövetett hibát!-Sóhajtott.

-Oké...-Adtam be a derekam.-Fél óra múlva...Nálad találkozunk.-Mondtam.

-Oké és...Köszönöm!-Lélegzett fel.

-Szia!-Mondtam, majd kinyomtam...

Fogtam a táskámat, vissza vettem a cipőmet és lerohantam a földszintre.

-Apu!El kell ugranom valahova...Két-három óra max...Sietek haza!-Mondtam punak, aki csak bólintott, én meg elmentem...Átrohantam a műhelybe, a kocsimért.

-Hé-hé!Hova ilyen sietősen?-Ugrott félre Dave.

-Bocsi...Csak sietek!-Léptem a kocsimhoz.-Hello!-Ültem be, majd indultam is...

Egész úton járt az agyam...Hogyan tovább?Megenyhülök-e majd Chase meséjétől?...Újra együtt lehetünk-e?!

Aztán megérkeztem...Kiszálltam, lezártam a kocsit és elindultam az ajtó felé...

Bementem...

-Chase?!-Kukkantottam be a nappaliba.Ott ült a kanapén...Megtörten, elernyedt vállakkal, lehajtott fejjel.Hangomra felkapta a fejét, s egyből felállt.Lassan oda léptem hozzá...

-Úgy sajnálom...-Suttogta.

Én az ajkamba haraptam...Jobbnak láttam, ha leülök...

-Na szavald el a mesédet és én már itt sem vagyok.-Sóhajtottam.

-Öhm...Előtte kérdezhetek valamit?-Fordult felém.Majd bólintottam.-Ha elmondtam mindent...Utána van esély arra, hogy...Vissza kapjalak?-Suttogta.

-Nem tudom Chase.-Vallottam be.-Bzonytalan vagyok és...Nem szeretném ha ez a kis...Incidens...Derékba törné a...Karrieremet.

-Szóval a karriered...-Horkantott fel majd mély levegőt vett és mesélni kezdett...-Monica, Ed barátnőjének a húga.Igaz...Találkozgattam vele egyszer-kétszer, de én kizárólag munka ügyinek gondoltam...De aztán...Ed-től megtudtam, hogy a csaj másképp gondolja és...Na jó...Igaz a hangjából, az SMS-eiből is gondolhattam volna, de...Nem tettem...Soha.Semmi.Nem.Volt.Köztünk.-Hangsúlyozta ki a szavakat.-Nekem te vagy az egyetlen!És soha nem tennék veled ilyet.

Nem tudom miért...De hittem neki.Ősznte volt.Látszott rajta.De mégis...Féltem.Bizonytalan voltam...Hogy higgyek neki?!Egyáltalán...Higgyek?!

-Szóval?!-Kérdezte félénken.

-Nm tudom Chase...-Sóhajtottam.-Adj egy kis...Időt.-Álltam fel.-Hogy...Átértelmezzem a dolgokat közöttünk...

-Mennyit?-Kérdezte szomorúan.

-Három napot.-Feleltem.-Oké?

-Oké.-Bólintott rá.-És...Addig...Nem jössz vissza?-Állt fel Ő is.

-Nem.-Ráztam meg a fejemet.-Úgy...Túl nehéz lenne dönteni.

-Oké.-Biccentett.

-Én...Most...Megyek.-Böktem az ajtóra.-Szia...-Motyogtam, majd elmentem...

-Nicky!-Szólt utánam.Megfordultam és kérdőn néztem rá.-Szeretlek...Örökké...-Mosolyodott el halványan.

Én jobbnak láttam felszívódni.Kimentem, beültem a kocsiba és elmentem.

-Beülök a Star Buck's-ba...Ott jobban tudok agyalni, mint otthon.-Határoztam el, majd már mentem is...

Megálltam a gyorskajálda parkolójában, kiszálltam és bementem...Leadtam a rendelésem, ami egy csokis fánk és egy extra nagy, habos kapucsínó volt.Aztán leültem az egyik hátsó asztalhoz.

Alig két percre rá hozták a kajámat és ugyan ekkor...Egy ismerős arc jelent meg...

Taylor Lautner...